Csak egyetlen egy szabály

Egyszerűen a férfi elme már túl bonyolult néha, és a nők képtelenek megérteni egy-két gondolkozást. Van, hogy az erősebbik nem képviselője nem akar sok időt a lánnyal tölteni, utána hírtelen már az a probléma, hogy kevés időt vannak együtt. Máskor egyszerűen csak mást akarnak, mint a másik fél, történjék bármi, semmi se jó nekik, de Joshua Norton még ezeket is jóval felülmúlta.  

Emlékszek még rá, amikor megismertem. A kedvenc buli helyemen voltunk, születésnapom volt, és végre élvezni akartam az életem. Egészen addig én az a fajta lány voltam, aki távol maradt a férfiaktól, mert az összeset szemétnek gondolta, és ha ez nem lett volna éppen elég, még merev is voltam. Az a kategória, aki már a puszta kisugárzásával eltaszítja magától az embereket. Ha most bele gondolok, hogy azokban az időkben miket műveltem, milyen voltam, inkább letagadom, hogy valaha is közöm lett volna ahhoz a lányhoz, pedig sajnos egy voltam vele, és még a mai napig az is vagyok.

• Nem tudok távol maradni tőled, érted, Lo, egyszerűen nem megy! Veled akarok lenni! – mondta egy napom Joshua, szinte már könyörögve.
• Hagyj békén, nagyon szépen kérlek!
• Egyszerűen nem értelek. Mi a fene ütött már megint beléd?
• Te nem engem keresel, te egy csajt keresel, akivel kedvedre szexelhetsz, anélkül, hogy beléd esne… - és igen, még a mai napig előttem van az a gyönyörű szép arc, ahogy szembesül a dologgal, értelmezi, elraktározza és elsápad. – Én nem ilyen vagyok. Én sajnos túlságosan is érzek, akármennyire is szeretném azt, hogy ne, bárcsak ne!

Az egész kapcsolatunk túlságosan is bonyolult volt ahhoz, hogy bárki megértse. Nem meséltem róla senkinek, mert tudtam, egyszerűen érthetetlen lenne, hiszen én se értettem teljesen, pedig én megéltem a dolgokat, éreztem és hallottam mindent belőle, mégse értettem.

• Nálad, vagy nálam? –ezzel a kérdéssel kezdődött a kapcsolatunk, még mindig jól emlékszek rá. Ahogy szinte alig kaptunk levegőt, annyira vágytunk a másikra.
• Nálad – nyögtem két csók között és már mentünk is a taxihoz. Az autót is csók közbe hívta oda egy egyszerű kéz feltétellel, akár csak az igazi, amerikai filmekben.
• Veszettül akarlak, Loren.

És igen, letepertük egymást. Oda értünk a lakásához, belöktük magunk mögött az ajtót, és anélkül, hogy bármi másra is koncentráltam volna, már döntöttem is az ágyra és tepertem is le. Egyszerűen éltem, életemben először, és akartam. Nem azért csináltam, hogy bizonyítsak, vagy, mert élni akartam, egyszerűen csak életemben először varázsolt el egy olyan srác, akiről csupán a nevét tudtam. Ő volt az a férfi, aki egy pillantásával is levetkőzteti a lányokat. Nem kell megszólalnia, csak néznie, mosolyognia, és a lányok rögtön a karjaiba ömlenek, hiszen ő volt Joshua Norton, az a srác, aki buliból buliba élt tízen éves korától kezdve, sose ismerte a komoly kapcsolatot tapasztalatból, csak annyit tudott róla, hogy unalmas.

• Miért akarjak egy olyan kapcsolatban élni, ahol csupán egyetlen egy lánnyal feküdhetek le, ahol mindent csak azzal az eggyel csinálhatok? Ez már így elmondva is unalmasan hangzik, pedig próbáltam szépíteni is – és persze ő ezt komolyan is gondolta, túlságosan komolyan, hisz miután az első közös éjszakánkat követően meg se ismert, csak halványan derengtek neki a dolgok, rögtön tudtam, hogy én csak egy újabb strigula vagyok a sok közül… kitudja hány közül.

A sorsunk mégis azt akarta, hogy ez ne annyi legyen. Ne a hátamat lássa utoljára az a srác, akivel életem legjobb estéjét töltöttem, miközben éppen faképnél hagyom a lakásában.

Egyetemre kerültem, és ő is. Egymás mellé ültünk, beszélgetni kezdtünk, és felismert, és valahogy csak úgy újra lefeküdtem vele, mert akartam, és nem érdekelt semmi más. Nem érdekelt, hogy ribancnak tűnhetek, hiszen ahogy ő mondta:

• A ribancot nem a tettei teszik leginkább ribanccá, hanem ahogy mind a két fél kezeli az egész szituációt, és ahogy nyilvánossá teszik. Nem muszáj erről mindenkinek tudnia, lehet csupán a mi kettőnk titka, ami ennek a szobának a falain belül marad, és kifelé csak a barátságig jut, semmi további extra dolog, és úgy nem lesz semmi gond.

Hiszen ez nem egy olyan „kapcsolat” volt, ahol a két fél együtt megy mindenhová, amiben minden szabadidejüket együtt töltik, és folyton hajtogatják egymásnak a bűvös nyolc betűt, egyszerűen csak összejártunk, nagyokat élveztünk, beszélgettünk, nevettünk, és utána elváltunk, kitusja hányszor. Már az elején így áltam az egészhez, és tudtam, hogy sose lehet belőle több, hisz ez-az egész csak egyetlen egy szabályra épült: Sose szerethettem belé!

A szabályok olyan dolgok, amiket meg kell szegni, tartja egy mondás, én ezt mégse akartam, hiszen tudtam, hogyha bele szeretek Joshua Nortonba, életem legnagyobb hibáját követem el. Mégis megtettem, mert ahogy csak telt, és telt az idő, mi egyre többet beszélgettünk és szórakoztunk. Egyre jobban megkedveltem és megismertem, végül pedig belé szerettem. Ő volt az álmaim főszereplője, vele akartam lenni, és nem akartam távol maradni tőle, pedig az lett volna a helyes.

Két nehéz év elteltével sikerült végülis kimondanom azt, hogy nem bírom tovább. Lezártam az egészet, és kiléptem egy olyan kapcsolatból, ami csak szexuális téren volt kétoldalú.

• Loren, tudom, hogy még mindig kívánsz! – nézett rám kacéran Joshua, egy kis idővel a lezárás után. – Mint ahogy már elmondtam, nem tudom tőled távol maradni, akármennyire is szeretnék, hiszen tisztán látom, hogy itt a kutya se kíváncsi rám. Mégse akarom, hogy távol tarts magadtól, ne csináld ezt!
• Én ezt nem bírom már tovább csinálni, értsd meg, nem megy!
• Szeretlek, Lo. Fogadj vissza, és bebizonyítom! – lépett közelebb Joshua, és két keze közé véve az arcomat megcsókolt, én pedig egy percig se gondolkoztam azon, hogy viszonozzam e, vagy se. Egyszerűen vonzott testestül lelkestül, és akármennyire is csak szexxel kezdődött, nem volt muszáj, hogy úgy is legyen vége, nem akartam nélküle élni, soha többé, hiszen ott kell lennem, ahol ő is van, örökké.
• Csak is a tiéd vagyok, a tiéd, senki másé! – suttogtam két csók között, miközben az ágyra döntött, akár csak első alkalommal, de az ami most volt a levegőben közöttünk, valami egészen más volt, valami sokkal magával ragadóbb. Hiszen szerelmesek voltunk, mégis vágytunk egymásra. Egy két éves haszon kapcsolaton, egy-egy szerelmi vallomáson, és egy rosszul elsűlt könyörgésen vagyunk túl, mégis, most a második könyörgésnél megtört a jég, hiszen az övé akarok lenni, hozzá akarok tartozni, vele akarok lenni, amíg csak világ a világ.

Én a Darin: So Yours című számát kaptam, és a novellámban próbáltam feltüntetni belőle részleteket, és a hangulatánál is próbáltam érzékeltetni. Sajnos a sztori miatt nem sikerült nagyon-nagyon kiemelni, de remélem így is megfelel. :) Hiszen maga a történet lényege a dalra épül. Vagyis: Egy idő múlva, akiknek össze kell tartozniuk, azok össze is fognak, csak mert kimondani, amit érzel! :)

Engel kritikája – 21 pont

Első benyomás (max 5 pont): Hát…hát…hát… Nem tetszett. Lehet, hogy én vagyok csak túl szentimentális, de nekem ez száraz volt, unalmas, kiszámítható. Egyébként is egy testi vágyat már csak nem ennyire felületesen írunk le! Nem is beszélve arról, hogy nem láttam át az egész szerkezetét, az újraolvasás gondolata pedig meg sem fordult a fejemben, amikor befejeztem (Na, jó valójából igen, de csak mert jó pár helyesírási hibát még kiakartam belőle szedni.) Tehát szerintem tudsz te ennél jobbat is írni, ha csak egyszerű olvasó lennék, akkor azt mondanám, hogy olyan témáról akartál írni, amit te sem ismersz igazán. Nem arról van szó, hogy akkor írj itt egy erotikus novellát, de azért ennél többet vártam volna tőled. 0 pont

Tartalom (max 10 pont): Erről mit mondjak? Jó kis téma ez, de szerintem azért nagy fába vágtad a fejszédet. Nem éreztem igazán át az egész mondanivalóját, a visszaemlékezős stílus egy kicsit kesze-kusza lett, sokszor igazán a szereplőkkel sem voltam tisztában. A nő állítja, hogy mindig is az a visszafogott ember volt, aztán meg ez a téma… nekem a kettő nem fér össze, vagy ha össze is lehet passzítani őket, akkor nem így, mert tényleg nagyon ellentétesnek tűnik. De ezt majd kifejtem a karaktereknél. 
A történetnek meg nincs igazi lezárása, ahogy durr bele elkezdted úgy zártad is le és egyáltalán nem érzem annak a tipikus in medias res kezdésnek a feelingjét. Persze nem kötelező, de erre odafigyelhettél volna. Az olvasót leginkább általában a kezdés, a történet és maga a befejezés érdekli. Ez úgy kb mindent kitesz, igaz? Ehhez társul még az írói stílus, ami ugye mindenkinél más és ezt nem is akarom kritizálni, mert ahhoz senkinek sincs joga.   
Őszintén szólva én egy kicsit ki is akadtam, amikor észbe kaptam, hogy mi a téma. Féltem az elején, hogy na akkor itt elfajulnak majd a dolgok, de… de nem volt még egy kicsi érzés sem. Állandóan csak azt ismételgetted, hogy a vágy így, úgy, amúgy. Kérem ez a bizonyos vágy sokkal összetettebb, meg egy idő után unalmas is, ha mindig erre hivatkozol. Elveszti az igazi lényegét. 5 pont

Helyesírás (max 10 pont): Hát ez sem az erősséged, úgy érzem. Kezdjük is akkor, nem akarom tovább húzni.  
„Emlékszek még rá, amikor megismertem. A kedvenc buli helyemen voltunk, születésnapom volt, és végre élvezni akartam az életem. Egészen addig én az a fajta lány voltam, aki távol maradt a férfiaktól, mert az összeset szemétnek gondolta, és ha ez nem lett volna éppen elég, még merev is voltam. Az a kategória, aki már a puszta kisugárzásával eltaszítja magától az embereket. Ha most bele gondolok, hogy azokban az időkben miket műveltem, milyen voltam, inkább letagadom, hogy valaha is közöm lett volna ahhoz a lányhoz, pedig sajnos egy voltam vele, és még a mai napig az is vagyok. „ ­ Tehát itt van egy olyan, hogy létigék ismétlése, ami elveszi az egésznek a hangulatát (plusz kapásból az elején…) és azt az összest sem összeset-nek kell írni.  
„Már az elején így áltam az egészhez…” – Na, ez sem tetszett. Ne felejtsd el, hogy az emberek többsége két lábon áll. J  
„…akármennyire is csak szexxel kezdődött…” – A val, vel ragok v-je hasonul az előtte lévő szóhoz, mint például a székkel, virággal, tollal. Különleges esetekben pedig a kiejtett hanghoz hasonul a v, itt sz lesz belőle, tehát szexszel.
És hirtelen ennyi, de nekem valahogy ez az egész nagyon ritkásnak, száraznak tűnt, egyszerűen rosszul válogattad össze a szavaid, a mondataid sokszor egybefolytak. A tagolás nem volt nyilvánvaló és szerintem ez elég rövid lett ahhoz képest, hogy mekkora időszakot fog át. 7 pont

A zene feldolgozása (max 10 pont): Ez egy igen érdekes kritérium, és sajnos nehezen értékelhető mindenkinél, mert az emberek minden szöveg mögé mást látnak, máshogy értelmezik a szavakat. Tehát én megértem, hogy itt a szövegben lévő akarlak téma, meg hozzám tartozol dolog Joshua életfelfogása, miután rájön, hogy hiányzik neki Loren (ami ugyan magában a sztoriban sincs benne, csak néhány mondat utal rá). Egyébiránt elég jól eltaláltad a dolgot, szerintem is itt valami ilyesmi van a háttérben, bár azért még mindig úgy érzem, hogy így is hiányoznak az érzelmek belőle. 7 pont

Karakterek (max 5 pont): Joshuában nem éreztem azt, amit le akartál írni. Loren sem volt az a bizonyos törékeny, de mégis határozott lány. Két sablonos alapellentétet raktál össze, így maguk a szereplők sem voltak elég határozottak. Elnyomták egymást. Azért én hiányoltam belőle Loren néhai ellenkezését a kapcsolatuk ellen, Joshua meggyőző stílusát, majd megtörését és vallomását, hogy szerelmes lett ő is. Nekem ez hiányzik a legjobban, mert ha ez egy szexkapcsolatból kivirágzó szerelem története akart lenni, akkor sajnos megrekedtünk a kettő között, mind a karakterek, mind a történet terén. Se Joshua, se Loren nem változott semmit sem a novella során, noha szükséges lett volna rá. (A szerelem mindenkit megváltoztat egy kicsit, még ha nem is vesszük észre és itt is történt változás, csak te szépen kihagytad belőle… amatőr hiba.) 2 pont

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés